Galagonyalány

Az első sorok

Emlékeztek mikor írtam utoljára? A Tavasz első napján. Hívtam a csodát, az újjászületést, a megszületést egyszerre örömmel és kétségbeesve. Vártam és féltem. Most már bevallhatom, sokszor elkapott a rettegés. Tudtam, milyen fizikai fájdalom világra hozni egy gyereket. És azt éreztem, sokkal könnyebb volt előtte állni először: amikor fogalmam sem lehetett, mit jelent. Tudtam, hogy megcsinálom…. Tovább »

Utószó egy új regény előtt

A finisbe értünk. Eljött a pont, amikor az ember már minden nap úgy kel fel,hogy talán ma… Marcinál nem éltem át az érzést, mert olyan meglepően korán jött számomra az a három hét sietség. Akkoriban még fel sem merült bennünk, hogy egy gyerek nem a kiírt napon kopogtat.  Most éppen ezért az elejétől három héttel… Tovább »

Ecki, becki, Tengerecki….

Mindig is szerettem ezt a verset, de mióta Marci beköltözött az életünkbe különös kapcsolat fűz hozzá. A várandóságom negyedik hónapja körül találkoztam vele dal formájában egy hangulatos akusztikus koncerten, és annyira megfogott, hogy attól fogva ez lett a mi dalunk. Sokat énekeltem neki kintről befele szólva, és igazán szép emlék, amikor az aranyórában rajtam pihenve… Tovább »

Szelekció égen-földön

Kicsit eltűntünk mostanában, és bár úgy terveztem, hogy csak szokásos nyári szünet lesz, valahogy az ősz is majdnem elszaladt, mire leülök írni. Az történt, hogy háromból közben négyen lettünk: az izgalmas bővülés kezdeti szakasza pedig főleg alvással és hányingerrel járt. Nem annyira blogírással. De mivel ez gyenge mentség, most visszatérünk. Most, hogy már émelygés nélkül… Tovább »

Jin és jang a dackorszak nevében

A kisgyerekes mindennapokat taposva újra és újra rá kell jönnöm, hogy a Jóisten és az evolúció (igen, én a kettőben egyszerre hiszek) remek logikával alkotta meg az embergyerek fejlődési szakaszait. Tele ellentmondásos párhuzamokkal, amelyeket mégis hasznos egyszerre megtapasztalni, mert egyensúlyban tartják a libikókát. Utóbbin a dackorszaknak nevezett időszakban a szülők megfáradt idegrendszere és túlcsorduló szíve… Tovább »

Észre sem vesszük és csak változunk

Úgy alakult az életünk, hogy most bő egy évre, (előre láthatólag Marci 3,5 éves koráig),  azaz az oviig abbahagyjuk a közösségbe járást. Egyrészt sok betegséggel találkoztunk, és szeretnénk egy időre búcsút inteni a többi sorban állónak. Másrészt az otthon írás logisztikája is szépen kialakult, és az eddigi délelőtti órákat el tudom csípni magamnak alvásidőben, vagy… Tovább »

Kisstibi, a harapós néni, meg az angyalok

Ha valaki, hát én aztán igazán vártam, hogy a kisfiam beszélni kezdjen. Bevallom, nekem a metakommunikáció nagyon nehéz terep, tényleg a szavak embere vagyok. Pedig egy gyerekkel az első egy-másfél évben nem igen lehet másként párbeszédbe bonyolódni. Szóval muszáj volt fejlődnöm e téren. De azért eléggé boldogan vettem észre, hogy Marci a beszédet korán kezdi,… Tovább »

Születésnapunkra

  Lám, két éve lettem én, parázsló szempárban költemény, Biztos tanya. ANYA.   Ajándék, mellyel meglepett az Isten, de előbb szenvedett a testem. Csak lestem.   Huszonnégy évem elszelelt, nyomban, amikor meglehelt, a fiam. S az inam   bár bírt volna nagyobb erőt, a bizalmam kicsit több velőt. Nem ment. Elkent.   De idővel, hogy… Tovább »

Mörsö

Ezer dolog bizonyítja nap mint nap, hogy Marci szépen lassan igazi nagyfiúvá válik. Az egyre nyíló gondolatai, ahogy kifejezi őket, az önállóság, amivel igyekszik hozzáállni a napi rutin dolgokhoz, vagy épp a tudatosság, amellyel a világot figyeli és próbálja formálni a maga igényei szerint. Például mára már fürdetésnél egyedül is elsorolja a testrészeit, sőt maga… Tovább »

Obi-Wan, a hős

Szóval, a jedikkel igazából nem sok kapcsolatom volt ezidáig. Láttam persze a Csillagok háborúját gyerekkoromban (de szigorúan csak az első hármat, ami igazából a negyedik, ötödik, hatodik), emlékeztem mindenféle űrhajókra, szőrös kis lényekre, meg persze Harrison Ford felejthetetlen, galaxisokat átívelő sármjára. De körülbelül ennyi. Mígnem elindult a hetedik résszel beköszönő újabb Star Wars-őrület, én meg… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!